A saját identitásom

13 aug 2018 - által Antonia Schachl & Joana Bläsius

A németországi Joana és az osztrák Antonia úgy döntöttek, hogy az iskola befejeztével egy évig önkénteskednek az amszterdami Anne Frank Házban. Ezt támogatta a német Aktion Sühnezeichen Friedensdienste (Action Reconciliation Service for Peace) és az osztrák Austrian Gedenkdienst (Service of Remembrance) nevű szervezet. A két lány együtt akart dolgozni más fiatalokkal a rasszizmus, a diszkrimináció és az előítéletek témáiban.

Nagyon élveztük az évet, amelyet sokféle tevékenységgel töltöttünk a Stories that Move csapatban, de kiemelt feladunk volt ezen a nyáron bemutatni az Online eszköztár a diszkrimináció ellen című felületet 17 német fiatalnak, akik szintén önkéntesek voltak Hollandiában az ARSP (Action Reconciliation Service for Peace) nevű szervezetnél. A workshopunk témája “a saját identitásunk” volt, ami jól illeszkedett ehhez a gondolkodó, elkötelezett csoporthoz.

Mi tesz minket azzá, akik vagyunk? Milyen szerepeket töltök be? Mi határozza meg az identitásom?” Ezeket a kérdéseket tettük fel magunknak a workshop elején. Minden résztvevő kapott egy papírcsillagot és a csillag minden csúcsába bele kellett írniuk egy szerepet vagy jellemzőt, ami meghatározza őket. Olyanokat írtak például, hogy optimista, aktivista, demokratikus, barát, nyílt gondolkodású, vegetáriánus, álmodozó. Ez egy feladat a Stories that Move platformon, a Látni és látszani tanulási útvonalon.

Megtalálni hét különböző szerepet vagy identitást meghatározó jellemzőt nem volt könnyű feladat. de a végére nagyon jó listánk lett és egy tökéletes kiindulási pont a megbeszéléseinknek. Miután megosztottuk a csillagokba beírt szavakat egymással, arról beszélgettünk, hogy vajon minden szerepet mi választunk-e meg, valamint hogy ezek a szerepek mennyire változnak meg az idők során vagy változatlanok maradnak.

Meghallgattuk Wael és Laurens – egy szíriai menekült, aki Berlinben él, valamint egy fiatal holland transzszexuális férfi – történetét, akik a felületen megtalálható rövid klipekben beszélnek a saját indentitásukról. Ezután megosztottuk egymással gondolatainkat, érzéseinket, amelyek felmerültek bennünk a videók megtekintése során. Mindenkit megkértünk, hogy válasszon egy szót, kifejezést, amely leírja az érzelmeit a történetekhez kapcsolódóan, majd próbáljanak meg hasonlóságokat és különbségeket találni a két történet között.

Végül egy nagyon jó beszélgetéssel zártuk a workshopot, amelynek kiindulási pontja az volt, hogy “mindig saját magadat kellene adnod”. A résztvevők egy véleményvonalon helyezkedtek el aszerint, hogy mennyire értenek egyet ezzel az állítással. A legtöbben határozottan egyetértettek a kijelentéssel, habár mindannyian gondoltak arra is, hogy szituációtól függ, mennyire tudja vagy akarja az ember megmutatni magát.

Amikor a vitát befejeztük, a moderátorok úgy érezték, hogy ez egy sikeres és jó lezárása volt a háromórás workshopnak.

Bátorítottuk a résztvevőket, hogy kezdjék el használni az eszköztárat a diákokkal való munkájukban.  Jó volt hallani később, hogy Emma, aki a Radar nevű, diszkrimináció elleni küzdelemmel foglalkozó rotterdami szervezetnél önkénteskedik, pontosan ezt tette. Egy másik apró siker!