Megbeszélés az osztályteremben

Miért olyan fontos része a megbeszélés ennek az eszköztárnak, melynek segítségével komplex és kényes kérdésekkel foglalkozunk? Szeretnénk arra bátorítani a felhasználóinkat, hogy amikor az emberi viszonyokról beszélgetnek, akkor a társadalomban is szerepet játszó intellektuális és érzelmi aspektusokat is figyelembe vegyék. Ugyanakkor azt is szeretnénk, ha a saját helyzetükkel is tisztában lennének.

Shannon Hancock kipróbálta a Megindító Történeteket az amszterdami International School-ban: Úgy tapasztaltuk, hogy a diákjainkat lekötötték a tevékenységek és hogy a megbeszélések sokrétűek és nyitottak voltak. Az egyik diák meg is jegyezte: „Ez az eszköz kiváló módja annak, hogy megmutassa, milyen komplex dolgokról van szó, de mindezt a mi gondolkodásmódunkhoz és ítéleteinkhez igazítva teszi. Tetszett, ahogy szemügyre vettük az előítéleteket, és azt, milyen hatással vannak arra, ahogyan a minket körülvevő világot és embereket látjuk.”

A tanulási útvonalak során a diákokat először is saját véleményüket fogalmazzák meg a kulcskérdésekkel kapcsolatban. Ezek a válaszok bekerülhetnek egy címkefelhőbe – az összes diák válaszának digitális reprezentációjába. Egy-egy címkefelhő képezheti a csoportok vagy az egész osztály megbeszélésének alapját.

Nincsenek egyszerű vagy „helyes” válaszként meghatározott feleletek. A diákoknak maguknak kell felfedezniük, miért van az embereknek eltérő véleményük és miért más és más az érzelmi viszonyulásuk az identitáshoz vagy a diszkriminációval kapcsolatban. Egy jól irányított megbeszélés beindíthatja önmagunk megismerését.  A megbeszélések nagyszerű eszköznek bizonyulnak arra, hogy a diákok érdeklődését felkeltsük.

A vita vezetőjének világosan kell látnia, hogy mi a megbeszélés célja – ugyanakkor nyitottnak kell lennie a váratlan helyzetekre is.

Ha a tanulók nincsenek hozzászokva a nyílt megbeszélésekhez, első lépésként állítson fel számukra néhány általános szabályt. Megpróbálhatja megkérni a diákokat arra, hogy saját szabályokat állítsanak fel. Ilyen lehet pl. egymás figyelmes végighallgatása, a másik nézőpontjának tiszteletben tartása, vagy az, hogy felváltva beszéljenek a résztvevők és hogy ne szakítsák félbe azt, aki éppen beszél.

Azok a tanulók, akik megértik, hogy a beszélgetések tárgyát képező témák és kérdések relevánsak az ő saját életükkel kapcsolatban is, szívesebben vesznek részt ezekben a beszélgetésekben. A tanulóknak annak is tudatában kell lenniük, hogy milyen előnyökkel jár, ha részt vesznek egy élő vitában: gyakorolják azt, hogyan kell megfogalmazni saját gondolataikat, és hogyan kell kifejezni magukat a többiek előtt, megtanulják végighallgatni a másikat és tiszteletben tartani mások nézőpontját.

Ha egy megbeszélés unalmasnak vagy lassúnak tűnik, egy-egy provokatív kérdés vagy állítás a tanár részéről segíthet. És még valami: hagyjunk elég időt arra, hogy a megbeszélés kibontakozhasson.

A csoportmegbeszéléseken gyakran jutnak domináns szerephez azok, akik általában is aktívak szoktak lenni. Az egyik módja annak, hogy másokat is bevonjunk a vitába, az lehet, ha a megbeszélés elején mindenkit megkérünk, hogy írjon le egy gondolatot, és aztán megkérjük a csendesebb diákokat, hogy ők olvassák fel a mondataikat először. Ilyen módon a véleményük már kezdettől fogva jelen van, és később könnyebben szólalnak meg újra.

Ha egy tanuló diszkriminatív dolgot mond, egy beszélgetés során próbáljuk meg kideríteni, honnan származik ez a vélemény. Ugyanakkor az is nagyon fontos, mind e diák, mind a többi „szemlélődő” diák számára, hogy egyértelműen a tudomásukra hozzuk, hogy nem értünk egyet a véleményével, és hogy miért.

Írjuk föl (táblára vagy flip chart-ra) vázlatpontként azokat a kérdéseket, melyek a megbeszélés során előkerülnek. Struktúrát ad a beszélgetésnek, és új gondolatok kiindulópontjául szolgálhat.