Zsidónak lenni Koppenhágában a 2015-ös zsinagóga elleni támadás után

9 aug 2017 - által Anna Greenberg

Anna Greenberg egyike volt a 2013 szeptemberében tartott Megindító Történetek elnevezésű ifjúsági konferencia dán résztvevőinek. 2015-ben Koppenhágából írt nekünk, és megosztotta velünk a gondolatait és érzéseit azt követően, hogy jelen volt, amikor a Krystalgade zsinagógában, amikor azt megtámadták, és az egyik biztonsági őrt lelőtték. Megosztja velünk az identitással és a diszkriminációval kapcsolatos gondolatait.

 2015-ben ezt írta: Február 14-én, szombaton, nem sokkal éjfél után Dan Uzant meggyilkolták a zsinagóga előtt. A zsinagógában lévő embereket őrizte, akik egy Bat Mitzvat ünnepeltek.  Egy jószívű, különleges ember vesztette életét. Amitől mindannyian féltünk, bekövetkezett. A Dániában élő zsidók régóta tudják, hogy veszélyeztetett kisebbség vagyunk. Most már egész Dánia tisztában van vele. Tragikus, hogy ilyen drasztikus dologra volt ahhoz szükség, hogy Dánia ráébredjen erre. Remélem, hogy az emberek most megértik, hogy tisztelniük kell egymást, és jónak kell lenniük egymáshoz. Nem haragszom, hanem szomorú vagyok. A harag nem segít. Csak az segít, ha megértjük, mi történt, és ha teszünk azért, hogy ez soha ne történhessen meg újra.

Most, majdnem két évvel a támadás után, Anna elmondja az identitással és a diszkriminációval kapcsolatos gondolatait a Megindító Történetek számára.

A 2015 februári támadás után a dán emberek kezdték megérteni, miért is olyan fontos a zsidó közösség számára, hogy biztonságban legyen; van egy általános veszélyhelyzet, mely az életünket fenyegeti. De a dolgok a visszájukra fordultak, az újságok elkezdtek arról cikkezni, milyen sokba kerülünk Dániának a rendőri védelem, meg más dolgok miatt. Mintha mi lennénk a probléma, és nem az ellenünk irányuló erőszak.  Mintha elfelejtették volna, hogy valaki meghalt már emiatt.

A nyakláncomon egy Magen David (Dávid-csillag) van. Ez a judaizmus, a vallásom szimbóluma. Mindig arra fog emlékeztetni, ki vagyok, honnan jöttem, és mi a legfontosabb az életemben. Nem fogom többé elrejteni a zsidó identitásomat, mint ahogy korábban tettem. Most már a Dávid-csillagos nyakláncommal sétálok, megmutatom, ki vagyok, és hogy milyen sokat jelent nekem az, hogy zsidó vagyok.